A vágyfokozó csoki nem hatóanyagról szól, hanem ajándékról. Olcsó, vidám, nem kínos – és ettől olyan vevő is megveszi, aki soha nem venne étrendkiegészítőt.
Ajándéktermék, nem készítmény. Ez a kategória kereskedelmi lényege, és aki ezt nem érti, rosszul árulja. A vevő nem hatóanyagot keres – hanem valamit, amit oda lehet adni, amin lehet nevetni, és ami mégis célzott. Ez a legalacsonyabb belépési küszöbű termék az egész boltban.
Miért működik? Mert nem kell hozzá semmit felvállalni. Egy doboz csoki megvehető viccnek, ajándéknak, figyelmességnek – és a vevő közben belép egy erotikus boltba, körülnéz, és jó eséllyel visz mást is. Ez a kategória a bolt kapuja.
Legyünk őszinték a hatásról. Ezekben a termékekben jellemzően kis mennyiségű növényi kivonat van, és a hatás nagyrészt a hangulaton és a helyzeten múlik – ami egyébként teljesen valóságos. Ne ígérj többet: aki csodát vár és nem kapja, az nem vesz többet semmit. Aki jó ajándékot vár és azt kapja, az visszajön.
Szezon. Valentin-nap, karácsony, szülinap, lánybúcsú. Ez a termék szezonálisan robban, és a szezonon kívül lassú – ehhez kell igazítani a beszerzést.
Szavatosság. Élelmiszer. Lejár, és a csoki melegben tönkremegy. Ez az egyetlen kategória a boltban, ahol a raktár hőmérséklete számít.
Jogi keret. Élelmiszer, tehát élelmiszer-jelölési szabályok. Betegségre vonatkozó állítás itt sem tehető.